Ha jobban át gondolom több a rosszabb dolog igy a terhesség végén,mint a jó! Hiszem ha már eleve a terhesség szót használom abban minden benne van. A teher nem egyeszerűen nehéz...de jóformán tehetetlen lettem mellette...
Két gyerek után nem gondoltam,hogy ilyet le fogok írni. A másodiknál nyilvánvaló lett, hogy minden várandóság más...de most a harmadiknál annyi az új impulzus,hogy lejegyzetelni is nehéz volna.
Ami minden esetben megvolt és ami miatt most írok...az éberség. Mikor egy éjszaka sokadjára teszem meg az utat a mosdó és az ágy között...eljön az a pont,hogy nem tudok visszaaludni. Általában előtte még rosszat is álmodom...ami nem jellemző rám...persze most nagyon gyakori.
A "gonosz" filmeket sem ugy élem meg ahogy egyébként. Inkább nagyon aggódók ès oda sem merek pillantani...meg persze válogatok...mi az amibe egyáltalán belenézek. De nincs mit tenni...apával ilyen filmet tudok nézni...a romantikuson elalszik én meg sírok...
Ha én választhatok kedvenc sorozataim vagy főzös műsort nézek...amíg nem kell parancsra mesét kapcsolni.
Igy egy héttel a várható szülès előtt elég ramaty kedvem van. Már nem tudom ellátni a feladataimat. Megpróbáltam, de Babó azonnal jelzett. A kicsik már remek neveket adtak, voltam gyurma, rinocérosz, dömper, pocak...mondjuk apa sem kímél a nevek terén...de tőle ez megszokott!
Két gyermekem mostanra megtanulta,hogy mikor kell apa segítségét kérni ès mikor tud még anya menni. De a háztartást nem tudom kellőképpen vezetni...ami roppant bosszantó.
A legrosszabb,hogy ezek beárnyékoljàk a babavárás utolsó napjait. Mert csak azon tudok agyalni,hogy mi lesz itthon amikor én nem leszek itt.
Napok óta azt kérdezik tőlem,hogy izgulok-e?
Én csak lesek bambán...miért izgulnék? Nem az első babám...mondhatni rutinos vagyok. Tudom mi fog következni bármikor is kell bemenni a kórházba. Persze azóta elgondolkodtam...lehet valami nem stimmel velem...kezdjek el azon izgulni,hogy miért nem izgulok?
De nem fogok,minden rendben lesz ahogy eddig is...aztán hazajövök pár hétig bénázok...utánna minden erőbedobással azzal leszek,hogy minden gyerekünknek megfeleljek! Remélem ők is azon lesznek,hogy nekünk megfeleljenek! Mert a sok rémíszgetés ellenére...még mindig naiv vagyok és még mindig hiszem,hogy jól tudom kezelni a létszámot. Ami az utóbbi 5 évben 3-ról 6-ra nővekszik. Most pedig végigolvasva a gondolataimat...adok magamnak 5 percet az izgulásra. Aztán felkeltem apjukat,hogy dédelgessen kicsit...két hét múlva ha akar ha nem kelés lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése