Anyai ösztön

Érted?
Nem érted?
Fészket rakok...mondjuk én sem igazán értem...

Több alkalommal is nekiláttam írni,de ahogy azt elképzeltem mindig közbeszólt valami vagy valaki. Jelen esetben pocaklakóm sztrajkol, ő inkább a fekvésem részesíti előnyben.
De most még nem vagyok elég álmos. Az utóbbi hetekben megtanultam, hogy csak akkor érdemes "alvásra adni a fejem" ha valóban fáradt vagyok. Különben vagy fennt vagyok fél éjszaka vagy túl korán kelek. Igy haszontalannak érzem magam. Ellenben pocaklakóm bármely napszakban képes meglepetést okozni és vígan lubickolni. Igy van ez épp most is...ha nem húzom ki kellőképp magam levegőhöz is alig jutok...ugy hiszem most nem aka
r megbékélni.
Van egy jelenség amit az utóbbi napokban tapasztaltam magamon. Arra lennék kiváncsi,  hogy ez miként jelent meg más anyáknál?

Az első várandóságom nagy része a lakásfelújítással telt, igy nem vehettem igazán észre ezt a késztetést. A második gyermeknél pedig az utolsó hetekben fekvésre voltam itélve. Most viszont, mint akit megszállt a "fészekrakási ösztön" szétpakolnék mindent, hogy aztán összepakolhassam. Azon jár az eszem mit felejtettem el, mi hiányzik még, mert olyan nincs, hogy minden meglegyen. Persze csak ott van kedvem pakolni, ami vagy magasan van vagy alacsonyan van...esküszöm minden normális magasságban lévő szekrényt a végére hagytam...persze a földről már apuci segített fel. Szerinte ilyen rend még sosem volt a szekrényekben és soha ennyi dolgot nem dobtam még ki. Ami nem igaz, de az bizonyos, hogy a csiga tempóm miatt ugy tűnik több mindent csináltam...pedig csak lassabban...
Ott kezdődött, hogy átnézegettem a babaruhákat. Akkor tudasult, hogy semmi új dolgot nem vettünk a babánknak. Persze a napokban ezt nagymértékben orvosoltam is. Neki is jár új...épp eleget fogja hordani a tesók kinőtt ruháit...játékból is örököl szép számmal.
Eddigre a böröndöm mindig összepakoltam...most csak halogatom...ugy érzem van annál fontosabb...nem érek még rá szülni. Még az itthoni dolgokat kell elintéznem, illetve kellett...ugyanis nem bírok ki még egy napot amiben újra átrendezek mindet.
Holnap befejezem a baba körüli teendőket, bepakolom a böröndöm...átgondolom milyen ételt nem ehetek az elkövetkezendő időben (előre bepótolom)... megprobálok listát írni az idei év teendőiről. De legfőképp fejben dolgozni, mert a baba nem tolerál tovább.
Apa csak nevetett mikor kijelentettem, hogy a "fészekrakási ösztönöm" nincs megtámogatva. Azóta is ezzel cukkol...de fogalma sincs mennyit segít a "fészekrakásban". Eleinte csak utasításra, aztán kérésre, most már észre sem veszi...átvállaja az én teendőimet és támogat ahol csak tud. Az utóbbi napokban feltűnően korán elaludt...talán álmában is a "fészekrakásban" ügyködik...vagy helyettem is előre alszik...mert nehéz hónapok elé nézünk.
Együtt! Érted szívem? Ha érted ha nem érted...együtt minden könnyebb!