Holnap szülök

Kavargó gondolatok

Reggeli írásom következik...melyet nem mertem kitenni...hátha másként alakulnak az események...
De én ma már nem szülök...holnap viszont biztosan!


A mai éjszaka után be kell látnom,hogy tudat alatt bizony izgulok...csak forgolódtam egyik oldalról a másikra és amikor elszunnyadtam is hülyeségeket álmodtam...
A szülés legtöbbször nem időponra történik...de manapság már ez sem meglepő.

Első esetben:
2012.02.05-re voltam kiírva...4.-én kora reggel kellett mennem az utolsó vizsgálatra. Nyugis időszak volt a kórházban,front után nagy havazás közepette érkeztünk. Tekintve,hogy akkor már 5 hónapja kényszerpihenőn voltam otthon, az orvos azt javasolta indítsák meg a szülést. Mivel nagyon sokat köszönhetek neki,nem kérdőjelezném meg soha a javaslatait. Kezdődött a folyamat amit nem részleteznék...többnyire kellemetlen...de nem fájdalmas procedúrák...
Az idő csak telt és nem történt semmi...elvileg fájdalmak közepette kellett volna a falat kaparnom...legalábbis a gépek szerint...én viszont csak ültem azon a labdán és mosolyogva töltögettem a papírokat! Fél 2 körül a másik orvos is megjelent és megkérdezte,hogy mikor megyünk a műtőbe?! Hová? Mi? Nem igazán tudtam mit gondoljak...nem erre készültem...szó sem esett róla,a könyvekben el sem olvastam azokat a részeket...a szülésznőm kezdtem el faggatni,hogy mi fog történni...
Mire észbe kaptam ismét papírokat töltöttem ki, egy utolsó kínzó vizsgálat és ahogy felnéztem a nálam sokkal jobban izguló párom húzta a fejemre a zöld sapit...
Utánna már a műtőben nagyon koncentráltam minden utasításra...de mire felocsúdtam izgalmamból megszületett Sanyika (14:30-kor). Csak egy pillantara láthattam és ez a legrosszabb...hozzá sem érhettem...elszakították tőlem...pedig ő még ki sem akart jönni...

Második esetben:
2014.01.06-ra voltam kiírva. Tervezett császár időpontom volt 3.-ára. Persze ekkor sem ugy alakultak a dolgok ahogy elképzeltük.
December 29.-én elég szokatlan éjszakám volt. Olyan érzéseim voltak ami még soha, nem is tudtam mire véljem. Apa sem tudott pihenni mellettem...de segíteni sem tudott. Aztán másnap reggel bementünk egy NST-re,minden rendben volt. Kivéve,hogy találkoztunk az orvosommal. Aki zombiként közlekedett a folyóson...egy szóval sem említettem pocsék éjszakám. Ő pedig boldogan de fáradtam indult haza...a megterhelő éjszakai műszak után. Mint megtudtuk egy meleg front hatására rengeteg szülés volt aznap éjszaka. Ennek tudtam be saját rosszullétem is. Egészen délután 15:30 percig. Amikor is megtudtam milyen az a fájás. Meglepetésként ért, elviselhető volt csak épp nem tudtam most mi lesz. Gyorsan pörögtek az események, 18 órakor már egy kórházi ágyon pihentem és vártam az orvosom. 20 órakor kisimultan bár értetlenül állt előttem. Nyíltan elmondtam neki,hogy nem volt szívem reggel elmondani,hogy talán még ma találkozunk. 20:30-kor megszületett Milánka. Egy pillanatra láthattam és ez a legrosszabbb...hozzá sem érhettem...elszakították tőlem...pedig ő ki akart jönni hozzám...

Harmadik esetben:
2016.12.10-re vagyok kiírva. Tervezett császár időpontja 11.29. Azaz holnap!
Hacsak ma nem történik valami,holnap ilyenkor már ha csak egy pillantásnyira is de láthatom a kisfiam.
Kora reggel kell bemennem,de azt még nem látni,hogy mikor kerülök sorra. Ilyen még nem volt,hogy tudjam mikor születik pontosan. Izgulok-e? Folyton ez jár a fejemben. De a válasz...a műtét miatt nem...csak a gyerekek miatt akik itthon maradnak. Tegnapra megértették,hogy ennyi volt. Sok hónapnyi kérdezgetés után már csak egyet kell aludni és érkezik a tesó! Persze anya a kórházban lesz és nem jöhetünk azonnal haza, ők sem maradhatnak ott velem...aztán jön a millió kérdés meg az "Ábel féle" ...DE MIÉRT?...
Szomorúak és könnyes a szemem ha belegondolok,milyen nehéz is ezt megérteniük. Mert nekik a kórház az a hely ahová akkor megyünk ha a doktorbácsi nem tud segíteni...vagy anya csak vizsgálatra megy,bár számukra érthetetlen módon matricát nem kapok.
Gyorsan eltelnek majd a napok...
Aztán mintha új életet kezdenénk...próbálunk meg itthon összhangot teremteni a fiúk között...